Szent Patrik térítőútjának anyagi háttere. Ajándékozás az 5. századi Írországban (The Financial Background of Saint Patrick’s Mission. Gift-giving in the 5th-Century Ireland)

Description
One of the accusations that Saint Patrick wanted to dismay in his Confession was an allegation that he went on his mission for financial benefits. Taking the Irish social and political structure into consideration, it looks like Patrick has used

Please download to get full document.

View again

of 11
All materials on our website are shared by users. If you have any questions about copyright issues, please report us to resolve them. We are always happy to assist you.
Information
Category:

Home & Garden

Publish on:

Views: 8 | Pages: 11

Extension: PDF | Download: 0

Share
Tags
Transcript
  Belucz Mónika: Szent Patrik térítőútjának anyagi háttere. Ajándékozás az 5. századi Írországban   Talán miután megkereszteltem oly sok ezer embert, vártam - e bárkitől bármit vagy akár csak a felét is a legkevesebbnek?  Mondjátok meg nekem, és én visszaadom nektek. Vagy amikor az Úr az én gyarlóságomon és szolgálatomon keresztül klérust rendelt, ingyen me  gosztottam velük. Ha kértem bárkitől bármit, vagy akár csak lábbelimnek árát, mondjátok meg nekem, és én visszaadom nektek. 1  Szent Patrik (c 385/415?  –   463/493?) Confessiója   és  a Coroticus katonáihoz írt levele   az ír kereszténység legkorábbi ránk maradt latin írásos emlékei. A két forrás fontosságát nem csak koraiságuk adja, de olyan részleteket és problémákat is elárulnak a korai ír missziókról , amelyek  ről   későbbi források –     például a 7. században egy leinsteri szerzetes, Muirchú   által megírt Patrik  -legenda 2    –   nem tudósítanak  . A hagi ográfiai írások céljuknál fogva  hallgatnak azokról az eseményekről, kérdésekről, amelyek talán rossz színben tüntetnék fel a példaként állítani   kívánt szentet, vagy akár csak meg is kérdőjeleznék bizonyos cselekedeteit. Patrik Confessiójának    megléte   önmagában is bizonyíték   arra, hogy Patrik nem feltétlenül volt szívesen látott , az egyház által támogatott térítő, és bizonyos cselekedetei miatt védekezésre kényszerült, hogy eloszlassa a kételyeket szándékaival és személyével kapcs olatban. A Confessióból    értesülünk több Patrikot ért vádról és kritikáról. Napvilágra került egy ifjúkori vétke, amiről ugyan nem derül ki, hogy pontosan mi volt, de súlyosságára enged következtetni, hogy Patrik püspöki rangja és térítőútja is veszélybe kerül miatta. Ez az ügy szolgáltatta az elsődleges motivációt Patriknak a Confessio   megírására. Az ifjúkori vétek mellett a megfelelő iskolák hiánya miatt is védekezni e kellett a britanniai klerikusok előtt. Mindemellett azzal is megvádolták Patrikot, hogy saját zsebre dolgozott, amikor vállalta az ír missziót. A Confessióban   nagyon hangsúlyos helyet foglal el ennek a kérdésnek a tárgyalása , ezért jelen tanulmányomban ez utóbbi kérdéssel foglalkozom.   Patrik határozottan tagadja, hogy a személyes meggazdagodás   érdekében vállalta a térítőmunkát. Hosszasan tárgyalja, hogy nem akart visszatérni az írekhez, de hivatást kapott rá, és nem volt más választása. Patrik leszögezi, hogy útjai során nem fogadott el adományokat, még akkor sem, ha ezzel megsértett valakit: „ Visszautasítottam ezeket, az idősebbek tiltakozása ellenére, de az Úr vezetésével ebben semmilyen engedményt nem tehettem … ” 3   Egy másik alkalommal szűzek és özvegyek által felajánlott ajándékok visszautasításáról is ír.   Bár Patrik hangsúlyozza, hogy nem fogadott el ajándékokat, legalább ilyen fontos annak a kiemelése, hogy ő viszont gyakran adott ajándékokat   a királyoknak, és kísérőinek is, a 1   „Forte autem, quando baptizavi tot millia hominum, speraverim ab aliquo illorum vel dimidium scriptulae? Dicite mihi et reddam vobis: aut quando ordinavit Dominus clericos per modicitatem meam et ministerium, gratis distribui illis. Si poposci ab aliquo illorum vel pretium calceamenti mei, dicite; dicite adversus me, et reddam vobis.”  Saint Patrick  : Confessio .  In Saint Patrick  : Confession et Lettre a Coroticus. Ford: Hanson, Richard P. C. Paris, 1978. (Sources Chrétiennes, 249)   122-124. A patriki forrásokról magyar fordítás még nem készült, ezen jelenleg dolgozom, A cikk   ben a saját fordításaimat használom . 2   Sharpe, Richard  : Medieval Irish Saints’ Lives. An Introduction to Vitae Sanctorum Hibernia .  New York, 1991. 12. 3   „Et offendi illos necnon contra votum aliquantis de senioribus meis: sed gubernante Deo nullo modo cons ensi neque adquieui illis…”   Uo. 110.  „királyok fiainak”: „Mégis a királyoknak adtam ajándékot, és adtam bért a fiaiknak is, akik engem kísértek…” 4   Tan ulmányomban   azzal foglalkozom, hogy milyen jelentősége volt az ajándéknak az ír társadalmi kapcsolatokban, vajon mit értett Patrik azon, hogy fizetett kísérői vannak, miből fizette ezeket a kísérőket, ki finanszírozta Patrik útját, voltak  - e más térítők is rajta kívül, és mindezeknek milyen hatása volt a keresztény térítésre az 5. századi Írországban. Ahhoz, hogy ezeket a kérdéseket megvizsgáljuk, szükségesnek tartom röviden bemutatni az ír társadalmi és  politikai berendezkedést, valamint általánosságban szólni az ajándékozás szerepéről a középkori társadalmakban.   Az ajándékozás szerepe   Az ajándékok a középkori társadalomban fontos szerepet töltöttek be, és elsősorban  politikai üzenetet hordoztak. Marcel Mauss francia szociológus munkássága, elsősorban    Essai  sur le don. Forme et raison de l'échange dans les sociétés archaïques   című tanulmánya   indítot ta el ajándékozás társadalmi szerepének vizsgálatát  az 1920- as években . Mauss nyomán   szociológusok és történészek egyaránt vizsgálni kezdték az ajándék gazdaságban betöltött funkcióin túl annak politikai és társadalmi szerepét is. Mauss volt az első, aki hangsúlyozta, hogy az ajándék korántsem spontán és önérdek nélküli jelenség, hanem sz imbolikus  jelentőséggel is bír  5   és a    javak cseréje kapcsán a létrejövő személyes kapcsolatokra irányította a figyelmet. 6   A barbár társadalom életében rendkívül fontos szerepe volt az ajándékváltásnak. A társadalmi élet számtalan aktusa alkalmával a felek m egajándékozták egymást . Az ajándékadás   magában hordozta a kötelezettséget a viszonzásra. Az ajándék a hűség , a szolgálat, az alárendeltség   záloga is volt a nem egyenrangú felek között. Egyenlők között  pedig mindig viszontajándékra várt. A barbároknál ismeretlen volt az egyoldalú ajándékozás, kizárólag az ajándékváltást ismerték el. Az ajándékváltás alapja az a hiedelem  volt, hogy az ajándék átv i szi az ajándékozó lényegének egy részét a megajándékozottra, aki ez által belső kapcsolatba kerül az ajándékozóval. Ha elmarad a viszontajándék, akkor a megajándékozott függésbe kerül az ajándékozótól. A viszonzatlan ajándék olyan szellemi függésbe taszíthatta a megajándékozottat, amely által elveszíthette személyes épségét, szabadságát, társadalmi rangját. Ezért az ajándékot siettek viszonozni, vagy inkább kitértek előle. Ajándékozó és megajándékozott közös sorsban osztozott, ezért a megajándékozott az ajándékozótól   függött . A megajándékozott, amíg nem viszonozza az ajándékot, lekötelezettje marad  an nak, akitől azt ka  pta, vagyis köteles háláját jótevője iránt kinyilvánítani, vagy mindenesetre tiszteletet tanúsítani iránta, kíméletesen bánni vele. 7   Az ajándék lehetett egészen szerény is, olykor egyáltalán nem képviselt különösebb anyagi értéket. A létrejövő kapcsolat volt a lényeg, nem a tárgyi érték. 8   Az ajándék a társadalmi kapcsolatteremtés és  - fenntartás fontos, sőt kötelező eszköze volt. A bőkezűség a társadalmi megbecsülés és siker záloga volt, a szűkmarkúság, a zsugoriság társadalmilag elítélt tulajdonság, melynek    következménye a kitaszítottság lehetett.   Az ajándék és viszontajándék egyaránt lehetett ingatlan, föld, pénz, használati tárgy, ima, szolgálat, sőt   4   „Interim premia dabam regibus, propter quod dabam mercedem filiis ipsorum, qui mecum ambulant...”   Uo. 124. 5    Mauss, Marcel  : The Gift. Form and Functions of Exchange in Archaic Societies. Ford: Ian Cunninson. London, 1966. 71-72. 6  Uo. IX.  7    Bourdieu, Pierre : A gyakorlat elméletének vázlata. Ford: Sebes Anna. In U ő : A gyakorlat elméletének vázlata és három kabil etnológiai tanulmány. Bp., 2009. 290.   8   Gurevics, Aron J  .: A középkori ember világképe .   Ford: Előd Nóra. Bp., 1974. 193 -195.  rabszolga is. 9   Az ajándékozás az adományozót olyan társadalmi tekintéllyel ruházta fel, amelyet politikai c éljai elérésére ki tudott használni. Éppen ezért az ajándékozás cselekménye gyakran fontosabb volt, mint maga az ajándék.   A társadalmi struktúra és a központi hatalom viszonylagos gyöngesége, valamint a piac fejletlensége kedvezett az egyház térítőmunkáján ak, amelyben megajándékozásának   is fontos szerep jutott. 10   Hatalmuk növelése érdekében az egymással vetélkedő előkelők ugyanis ajándékokkal igyekeztek    kapcsolatokat kiépíteni. Ez a tendencia az ír királyságok   ban többszörösen is működhetett, hiszen nemcsak az előkelők használták ki az ajándék  politikában játszott szerepét, hanem az egymással versengő királyok is. Az uralkodó személyes szövetségi rendszert építet t ki az ajándékok révén , mely meghatározta az uralkodó erejét   riválisaival és szövetségeseivel szem  ben is. A kora- középkori Írországban a monostorok a királyi hatalom lényeges részét képezték, mivel vallási, gazdasági, kulturális központok voltak egy olyan területen, ahol városok nem léteztek  .  Az egyházi intézményeket máshol is ellátták adományokkal politikai célokból kifolyólag, és ez történhetett az ír királyságokban is, ahol új politikai tényező jelent meg a kereszténységgel.   Muirchú többször beszámol róla, hogy az újonnan   megtért királyok és   előkelők földet adományoztak, hogy Patrik azokon templomokat és más egyházi intézményeket alapíthasson. Az ír egyház központját, Armagh - ot is ilyen földadományon alapította meg Patrik. 11   A személyes kapcsolatokon alapuló társadalomban az ajándékozásnak integráló szerepe volt. 12  Azzal, hogy a kívülálló Patrik ajándékot adott, az ír    társadalom tagjává válhatott. Nem egyszerűen a királyokkal kötött szövetséget, hanem része lett társadalmuknak, ezáltal a kereszténység terjesztésre, mint a társadalom tagjának nyílt lehetősége.   A misszió helye az ír politikai szintérben és társadalomban   Patrik saját bevallása szerint ugyan gyakran ajándékozott, de   ő maga sosem fogadott el viszontajándékot. Az ír társadalomban az ajándékozásnak összetett funkciói voltak. Az ajándék adója azt fejezte ki, hogy rangban fölötte áll az azt fogadónak. Patrik ezzel a gesztussal saját jelentőségét is hangsúlyozta, amire szüksége volt a veszélyes és jórészt ismeretlen területeken.   Az ajándékok visszautasításával Patrik az általa megajándékozo ttakat függésbe hozta magától. Így az első látásra meghatónak tűnő kép, hogy sírva ajánlanak fel neki ajándékokat teljesen más színben is értelmezhető. Inkább dühükben vagy félelmükben   sírhattak: egy szegény idegentől függésbe kerülhettek, mert nem hajlandó elfogadni a viszontajándékot: „Sok ajándékot ajánlottak fel nekem sóhajok és könnyek közepette…” 13  A Confessio   alapján úgy tűnik, hogy akiket Patrik „kísérőinek”   nevez, kliensei lehettek, és szolgálatukért kaptak ajándékot Patriktól. Fiatalkori fogsága alatt bőven nyílhatott alkalma megtanulni az ír társadalom belső mechanizmusait, a kliens -  patrónus viszonyt, és megfigyelni az ajándékozás szokásait és szerepét, és ezt a tudását kamatoztathatta térítőútja során . 14   Az ír társadalom vérségi alapokon szerveződö tt. A tuath   („törzs” vagy „nép”) volt a legalapvetőbb politikai egység, amely több nemzetséget fogott össze. Ennek élén állt a király  ( rí  ), a ki valójában alacsonyabb rangú király volt, mert   függött egy magasabb rangú királytól, 9    Bijsterveld, Arnoud-Jan : The Medieval Gift as Agent of Social Bonding and Political Power: A Comparative Approach. In Medieval Transformations: Texts, Power, and Gifts in Context (Szerk. Cohen, Esther  –   de Jong, Mayke B.) Leiden, 2011. 124. 10  Uo. 146. 11   Bethu Phátraic . Ford. Stokes, Whitley.   In The Tripartite life of Patrick   ,  I. (Szerk. Stokes, Whitley) Nendeln, 1965. (Rerum Britannicarum. Medii Aevi Scriptores, 89)   231. 12    Bijsterveld, A.-J. : The Medieval Gift i. m .  151. 13   „Et munera multa mihi offerebantur cum fletu et lacrimis…”  Patrick: Confessio .  110. 14    Mytum, Harold  : The Origins of Early Christian Ireland. London, 1992. 50.   a riuri - tól. „ F elsőbb” királyok csak azok lehettek, akik a sajátjukon kívül még legalább két tuath   fölött uralkodtak. A rí    alacsonyabb státuszát ajándékok elfogadásával fejezte ki, ugyanakkor ő maga foglyok szolgáltatásával tartozott feljebbvaló királyának. A jelentősebb   királyok hatalmát az fejezte ki, hány tuath   fölött érvényesítették jogaikat. 15   A társadalom alapja a vérségi kötelékeken túl a  kliensrendszer volt. A tuath   élén álló király kliensei a főbb nemesi családok fejeit voltak  , ezek  é    pedig az alacsonyabb rangú urak és a közemberek. A király a tuath   számára azt jelentette, amit a családfő a közeli rokonai számára. Kifelé ő képviselte az irányítása alá tartozókat. 16   A „felsőbb” király és az alárendelt király kapcsolata a kliens és ura kapcsolatához hasonlított. Az a király, aki nem csak saját törzsét irányította, hanem klienseként kezelt másokat is, magasabb vérdíjra tarthatott igényt, és a társadalmi hierarchia csúcsán állt. 17    Nem meglepő, hogy bár a jogi szövegek gyakran említik a „felsőbb” királyokat, a valós  politik  ai életben nem mindig volt hatalmuk. Ennek az volt az oka, hogy nem feltétlenül tudták érvényesíteni jogukat a klientúrájához tartozókon. Ahogy minden úrnak meg kellett újítania személyes kötelékét a klienseivel, ugyanúgy a királyok közötti kapcsolat is megerősítésre várt. Egy „felsőbb” király utódja nem számíthatott automatikusan elődje alárendeltjeire, hanem ki kellett érdemelnie rangját. Ehhez vendégségbe kellett hívnia az alávetett királyokat, hogy közben erőszakosan elvegyen tőlük jószágot hódolatuk jeleként. A „fosztogatások” azt az üzenetet közvetítették a kifosztott területen, hogy a király eljött, hogy elvegye azt, ami  jogosan az övé. A felek azonban gyakran inkább megegyeztek, hogy a fosztogatást és az anyagi kárt elkerüljék. 18   Szigorú hierarchia jellemezte a társadalmat, amelynek élén a királyok álltak, őt  a különböző rangú nemesek és vallási vezetők, majd a szabad parasztok és gazdag kézművesek    követték. Kevesebb joggal rendelkeztek a földet csak bérlő parasztok, a napszámosok, és a kevésbé tehetős   kézművesek. A társadalom aljá n a rabszolgák álltak  , akiknek semmilyen  joguk nem volt, és a földdel együtt adhatták  - vehették őket. 19   A vagyon a királyi családok és rokonságaik kezében összpontosult , e z tette lehetővé számukra, hogy patrónusként lépjenek fel . Az ajándékozás és kölcsönösség   tartotta össze az ír társadalmat. 20   Ez az összetartó erő az egyházra is kiterjedt: az egyház számára is a királyok szolgáltak patrónusként, tőlük kapták a földet. A monostorok létrejöttével és meggazdagodásával ezek az intézmények is patrónusi szerepben léptek föl később. 21   Az ír királyságok   ban a szabad ember státuszát kísérete határozta meg: minél előkelőbb tagjai voltak a kíséretnek, annál fontosabbnak bizonyult a személy. A kíséretet a kliensek alkották. Az a személy, aki elszegődött kliensnek, a nála jóval hatalmasabbtól védelmet és valam iféle gazdasági biztonságot is kapott. A kliens -  patrónus viszony személyes kapcsolat volt, ami jelzi az egyén előtérbe kerülését a koraközépkori ír társadalom  ban. S ajátos helyzetben voltak az úgynevezett szabad kliensek, akik földet kaptak, de számukra a g azdasági előnyöknél fontosabbak voltak az így szerzett társadalmi kapcsolatok. Viszonylag magasan álltak a társadalmi ranglétrán, éppen ezért a királyok kíséretében csak szabad kliensek voltak. A kliensek fontossága arra enged következtetni, hogy szerepük lehetett a  politikai életben  is. 22   A kliensrendszerben az anyagi javak kölcsönös cseréje kötelező volt. Ez magasabb társadalmi szinten is megjelent a különböző politikai csoportok között a kötelező fizetségek és 15   Gosden, Chris : Gifts and Kin in Early Iron Age Europe . Man. New Series  (1985/3) 480. 16    Jaski, Bart  : Early Irish Kingship and Succession . Bodmin, 2000. 89. 17  Uo. 99-100. 18  Uo. 102-103. 19   Gosden, C. : Gifts and Kin i. m .  481. 20  A New History of Ireland. I. Prehistoric and Early Ireland. (Szerk. Ó Cróinín, Dáibhí  ) Oxford, 2005. 292. 21  Uo. 295. 22    Mytum, H. : Early Christian Ireland i. m. 114-118.  szolgálat révén. Az azonos rangúak közötti és   az alá - fölérendeltségi viszonyokon belüli ajándékcserét azonban meg kell különböztetni. Az eliten belül a szövetségeket és szerződéseket nagy értékű ajándékokkal pecsételték meg, míg alsóbb szinteken sokszor elég volt az ajándék szimbolikája. Az ír királyok elsősorban a fémtárgyakat, fémfegyvereket fogadták el, mint nagy jelentőséget hordozó ajándékokat. 23   Az úr és kliense közötti kötelék akkor jött létre, amikor az úr    ajándékot vagy adományt adott a kliensne k, amelynek elfogadásával a kliens  jelezte, hogy elismeri urának, és vállalja azt, hogy az ajándékért és a kliensként kapott védelemért cserébe a z úr    szolgálatába áll. A fogadott ajándék értéke megegyezett a megajándékozott által nyújtandó ellenszolgáltatás értékével. 24   Kétféle kliensi kapcsolat alakult ki az ír királyságokban. A kötött kliensek ellátmánnyal, kétkezi munkával tartoztak uruknak és csak akkor váltak szabaddá   kötöttségeik    alól,   ha hét év eltelt és komoly ellenértéket kifizettek.  Ezzel szemben a szabad kliensek  bármikor felmondhatták a kapcsolatot, amíg a meghatározott ellenszolgáltatást teljesítették. A szabad kliensnek járó adomány jelentősen kisebb értékű  volt . Az utóbbi klienskapcsolat elsősorban gazdagabb közembereknek és nemeseknek kedvezett, akik könnyen visszafizették az ellenértéket és az adomány inkább szimbolikus és politikai jelentőséggel bírt , mintsem gazdaságival. A kötelék mindkét fél számára előnyökkel    járt. Az úr kötelessége volt a kliense  jogait megvédeni a szerződésben neki átengedett javak fölött. 25   Patrik a társait „királyok   fiainak  ”  nevezi. Ha e z valóban így volt, akkor ezzel a legmagasabb politikai befolyást biztosították neki, sőt olyan lehetőségeket, amelyekre egy egyszerű misszionáriusnak nem volt alkalma. 26   A nemesi kíséret királyokkal egyenrangú  politikai jelentőséget biztosított számára. A Confessió ban  Patrik azt írja, hogy sikerrel térítette az uralkodók gyermekeit, akik szerzetesi életet éltek  . 27   Ezzel az állítással nem csak azt sugallja , hogy elfogadott, sőt rangos személynek számít ott Írországban, hanem az őt támadó    britanniai püspökök felé is jelezte , hogy ő a legsikeresebb és legalkalmasabb misszionárius az írek között.   Harold Mytum szerint az ajándékozás döntő szerepet játszott Patrik munkájának sikerében. A kereszténység elterjedését segítette, hogy a legtöbb rabszolga brit származású volt, így nem kizárt, hogy már Patrik érkezése előtt keresztények voltak. Az elit megnyeréséhez  azonban többre volt szükség , mert ők  jobban ragaszkodhat tak a pogánysághoz. V alószínűleg jobban érdekelték őket az új vallás esetleges any agi előnyei. A Britanniából érkező térítőktől olyan ismeretekre tehettek szert, amire az Ír  - sziget szűk területén belül nem volt lehetőségük. A keresztény térítők fejlett mezőgazdasági technikával is megismertethették a lakosokat, ahogy a latin kultúra mindjobban gyökeret vert. Ez biztosíték volt a korábbinál sokkal jobb gazdasági körülményekre. 28   A keresztény térítők nem csak kulturális változást hoztak magukkal, hanem kapcsolatuk Rómával, illetve Galliával és Britanniával megélénkülő kereskedelmi kapcsolatoknak is utat nyitott. Milyen gazdasági előnyöket várhattak a szigeten a kereszténység felvételétől, vagy legalábbis a térítők közvetítésétől?  Hibernia   sosem volt a Római Birodalom rész e. 29   A korai ír 23  Uo. 266-267. 24    Jaski, B. : Early Irish Kingship i. m .  105. 25  Uo. 106-107. 26   Charles-Edwards, Thomas M. : Early Christian Ireland. Cambridge, 2000. 221. 27   „Filii Scottorum et filiae regulorum monachi et virgines Christi esse videntur.”  Patrick: Confessio. 128. 28    Mytum, H. : Early Christian Ireland i. m. 45. 29   Az Ír  - tenger természetes határként szolgált a brit területek és az ír sziget között . A szigetet a rómaiak Hiberniának nevezték, az itt élő népeket pedig skótoknak ( Scotti ). A tenger azonban nem zárta el hermetikusan egymástól a két népet. A kereszténység már a 4 - 5. században eljutott a „zöld szigetre”. Domitianus császár (Kr. u. 81- 96.) uralkodása alatt Iulius Agricola hadvezér körbehajózta Britanniát és valószínűleg elhaladt az ír partok mellett.  Ferenczy, Endre  –     Maróti, Egon –     Hahn, István : Az ókori Róma története .  Bp., 1998. 297.;  Logan, F.  Donald  : A History of the Church in the Middle Ages. London, 2002. 22.
Related Search
Similar documents
View more...
We Need Your Support
Thank you for visiting our website and your interest in our free products and services. We are nonprofit website to share and download documents. To the running of this website, we need your help to support us.

Thanks to everyone for your continued support.

No, Thanks